Mi az összefüggés a fogcsikorgatás és a TMD között?

A fogcsikorgatásnak, más néven bruxizmusnak azt a jelenséget nevezzük, amikor önkéntelenül, nem rágás céljából szorítjuk össze az állkapcsunkat, a fogainkat.

Míg az enyhe fogcsikorgatás még nem jelent akkora problémát, hogy kezelni kelljen, addig komolyabb esetben már negatív hatással lehet a fogak, a fogágy vagy az állkapocs állapotára, ezért fontos foglalkozni vele.

Milyen tényezők állhatnak a kialakulása mögött?

• Stressz: annál, aki ébren tapasztalja a jelenséget, nagy valószínűséggel stresszel vagy szorongással függ össze a bruxizmus. A harag, a frusztráció, a feszültség mind önkéntelen fogcsikorgatáshoz vezethetnek. Sokan észre sem veszik, de összeszorítják az állkapcsukat, amikor nagyon koncentrálnak, vagy éppen intenzív érzéseket élnek át.
• Genetikai okok: az alvás közben tapasztalható fogcsikorgatás gyakran öröklött. Akinek a családjában, a felmenői között előfordult már ez a jelenség, nagyobb eséllyel számíthat rá, hogy kialakul nála is.
• Egyéb betegségek: egyes betegségek, mint például demencia, Parkinson kór, epilepszia szintén hajlamosíthatnak fogcsikorgatásra.

A fogcsikorgatás leggyakrabban éjszaka jelentkezik, és a páciens partnere hívja fel rá a figyelmet, mert rendszerint ő veszik észre a kellemetlen zajt. Maga a fogcsikorgató sokszor nem is tud róla, hogy érintett a problémában addig, amíg nem találkozik a következményeivel: amikor már kár keletkezett a fogakban, kialakult a fejfájás, arc- vagy állkapocsfájdalom. A rendszeres fogászati konzultáció ezért is javasolt, mert a fogszakorvos ezeket az eltéréseket időben észlelni tudja és az időben történő felismeréssel meg lehet előzni komolyabb fogászati problémákat.

A fogak csikorgatása mögött sok esetben állkapocsízületi megbetegedés, azaz TMD áll. Ez a tünetegyüttes azt az állapotot takarja, amikor egy sérülés vagy harapási rendellenesség miatt egyensúlytalanság alakul ki állkapocsízület működésében, és ez nyomást alakít ki először az állkapocs izmaira, majd a környező izmokra, végül akár az egész szervezetre. Ha valaki csikorgatja a fogát, nem feltétlenül alakul ki nála TMD, de bizonyos esetekben újonnan, vagy a már meglévő problémákat sokszorozva jelenik meg a betegség.

Egy bizonyos idő után a fogcsikorgatás meg tudja változtatni a harapást, el tudja tolni a fogakat az eredeti helyéről. Emellett kárt tud okozni a fogak felületén, vagy akár a fogpótlásokban, ami szintén eltolódott harapást eredményezhet. Akár a fogászati implantátumok elvesztéséhez is vezethet. Ha a felső és az alsó fogsor nem záródik megfelelően, az állkapocsízületre nagyobb nyomás hárul, hogy a fogakat összetartsa és ez TMD-hez vezethet.

Hogyan lehet a fogcsikorgatás mértékét csökkenteni?

• speciális fogvédő sín segítheti a fogak védelmében
• stresszkezelési módszerekkel csökkenteni lehet a bruxizmust okozó feszültséget

A TMD és a fogcsikorgatás által okozott tünetek hasonlóak lehetnek:

• gyakori és heves fejfájás
• fájdalom az állkapocsban, nyakban vagy arcban
• a száj kinyitásakor vagy bezárásakor érzett nehézség

Ha Ön hasonló tünetekkel küzd, ne várjon tovább! Kérjen időpontot neuromuszkuláris fogászati konzultációra az info@rennerdr.hu e-mail-címen, vagy a 06-1-215-14-22-es telefonszámon!